A hőcserélő tömítések különféle anyagokból készülnek, eltérő tulajdonságokkal. A gyakori tömítőanyagok, például a gumi, jó rugalmassággal rendelkeznek, lehetővé téve számukra, hogy alkalmazkodjanak a hőmérséklet- és nyomásváltozásokhoz a hőcserélő működése során, hatékonyan tömítve a felületet és megakadályozzák a közeg szivárgását. A gumitömítések bizonyos fokú korrózióállósággal is rendelkeznek, így bizonyos mértékben ellenállnak az általános korrozív közegeknek, például savaknak és lúgoknak, így meghosszabbítják a hőcserélő élettartamát.
Az azbeszt tömítések ezzel szemben magas-hőmérsékletállósággal rendelkeznek, stabil teljesítményt tartanak fenn magas-hőmérsékletű környezetben, és nem lágyulnak vagy olvadnak könnyen, így biztosítják a hőcserélő normál működését magas-hőmérsékletű körülmények között. Az azbeszt potenciális egészségügyi veszélyei miatt azonban az elmúlt években fokozatosan más környezetbarát anyagokra cserélték.
A politetrafluor-etilén (PTFE) tömítések rendkívül alacsony súrlódási tényezővel rendelkeznek, ami csökkenti a hőcserélők tömítőfelületeinek kopását, csökkentve az üzemi ellenállást. Jó a kémiai korrózióállóságuk is, szinte minden vegyszernek ellenállnak, legyen az erős savak, erős lúgok vagy szerves oldószerek.
A fém tömítések, például a réz tömítések nagy szilárdsággal és hővezető képességgel rendelkeznek, megbízható tömítést biztosítva magas hőmérsékleten és nagy nyomáson. Továbbá hozzájárulnak a hőátadáshoz, javítva a hőcsere hatékonyságát.
